Ha a gyökérkezelés nem elég

A fogászati ellátásban a legfőbb cél a fog megtartása. A gyökérkezelés sok esetben elég lehet ahhoz, hogy megszüntessék a gyulladást, és meggyógyítsák a fog körüli csont és lágyrész területet. Előfordulhat azonban, hogy még ez sem vezet gyógyuláshoz, továbbra is fennáll a periapikális gyulladás, a ciszta, vagy éppen más anatómiai akadály, ami miatt a hagyományos megoldások már nem jelentenek végső javulást. Ilyen esetben jöhet szóba a gyökércsúcs rezekció, avagy a gyökércsúcs-amputáció, amely egy periapikális sebészeti beavatkozás.

A beavatkozás célja, hogy eltávolítsák a gyulladt gyökércsúcsot, és a helyén tiszta, jól zárható tömést helyezzenek el. Ezzel lehetőséget adnak a csont regenerációjára.

Mikor van szükség gyökércsúcs rezekcióra?

A megoldás több esetben is felmerülhet, mint fogászati kezelés. Az egyik ilyen, amikor valami miatt nem kivitelezhető a hagyományos gyökérkezelés. Amikor a gyökércsatorna nem átjárható, erősen meszesedett, esetleg görbült, más idegen anyag blokkolja, akkor nem lehet megfelelően előkészíteni, kitölteni. Ebben az esetben ez a sebészeti eljárás válik szinte az egyetlen megoldássá.

A másik eset, amikor a gyökérkezelés után valamilyen elváltozás áll fenn. Ilyenkor előfordulhat további gyökérkezelés, de sok esetben ez sem vezet a gyulladás teljes visszahúzódásához. A panasz és a radiológiai jelek továbbra is megmaradnak. A rezekció azonban véglegesen megszüntetheti a problémát, megmentheti a fogat.

Előfordulhat továbbá az is, hogy a gyulladás nem reagál már menthető módon. Olyan elváltozások esetén, mint a ciszta kialakulása, amely nem csökken megfelelő konzervatív terápiákkal, ez a sebészeti beavatkozás válik indokolttá. De vannak olyan speciális esetek is, mint a gyökértömő anyag túlextrudálódása, amely irritációt okoz. Szintén a rezekció lesz az, amit a fogorvos választ, mint esetleges megoldás.

Mi az, ami miatt nem valósulhat meg a kezelés?

Fontos tudni, hogy nem mindig alkalmas egy fog arra, hogy rezekciót végezzenek rajta. Az olyan fogak, amelyek már annyira rossz állapotban vannak, ami miatt műtét után nem lennének stabilak, nem menthetőek ebben a formában. Az elégtelen fogtest, a rossz koronai tömés, valamint a gyenge rögzítés okozhatnak ilyen problémát.

De akkor sem javasolt, ha a gyökértömés túl régi, hiszen ekkor már nem lehet biztosítani, hogy a beavatkozás után jól zárható tömés készül. De jelentős csontpusztulás esetén, főleg ha a gyulladás már nagy problémát okozott, a rögzítés szintén nehezen lenne biztosítható, így nem érdemes ezzel próbálkozni.

Végül néhány általános betegség, ami gátolja a műtétet vagy a gyógyulás esélyét. Ilyen a vérzékenység, a rossz sebgyógyulási hajlam, vagy éppen a súlyos szisztémás állapot. Sőt, a közeli anatómiai szervek, mint az alsó állcsontban futó idegek miatt is fokozott rizikója lehet a műtétnek, sőt, akár még veszélyessé is válhat. A döntés előtt tehát sok tényező figyelembe kell venni, de a szakemberek nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy a megfelelő megoldást válasszuk.

A siker kulcsa

Mindenekelőtt gondos előkészítésre van szükség, ami egyet jelent a röntgenfelvétellel, ami a legtöbb esetben háromdimenziós CBCT formában valósítanak meg. Ez segíthet feltérképezni a gyökércsúcs aktuális helyzetét, a csontdefektus méretét, valamint az anatómiai viszonyokat, azokat a rizikókat, amelyeket esetlegesen figyelembe kell venni a kezelés során. Utána jöhet a meglévő gyökérkezelés áttekintése. Amennyiben szükséges, ismét elvégzik a gyökérkezelést, felfrissítik azt a műtét előtt.

Amennyiben a szakember úgy dönt, hogy sorra kerülhet a rezekció, abban az esetben a műtét helyi érzéstelenítéssel történik, így teljesen fájdalommentes. Ezt követően az ínyt és az alsó szöveteket visszahajtják, hogy hozzáférjenek a csontfelszínhez, a gyökércsúcs környezetéhez. A harmadik lépés a csontablak kialakítása. A sebész fúróval végzi el ezt a feladatot, hogy elérje a gyökércsúcsot és az érintett területet. A gyulladt és fertőzött szöveteket és a környező szöveteket pedig kioperálják.

Az utolsó lépések egyike a gyökércsúcs amputáció, aminek során a foggyökér alsó 2-4 mm-es szakaszát ferdén eltávolítják. Amint ez megvan, jön a retográd tömés, amit ultrahangos eszközökkel készítenek el, mindezt a megfelelő zárás érdekében. A cél, hogy megakadályozza a baktériumok visszaáramlását a gyökércsatornából a periapikális területre. Végül jöhet a sebzárás, illetve néhány nap múlva a varratszedés és a kontroll felvétel.

Mennyire sikeres ez az eljárás?

Mindenekelőtt nem mindegy, hogy milyen technikáról van szó, a beteg milyen állapotban van, és milyen hosszan történik meg az utánkövetés. A modern sebészeti megoldásokkal azonban akár 85-95%-ban is sikeresnek mondható ez az eljárás. A legtöbb esetben évek múlva sem tér vissza a panasz, az esetek közel háromnegyedében 6 év után is sikeresség tapasztalható. Összességében tehát egy modern, jól kivitelezett beavatkozás, amely nagy eséllyel megmenti a fogat.

Mi az, ami esetleg befolyásolhatja a sikerességet?

Az egyik, hogy milyen technikát alkalmaznak a műtét során. A másik, hogy mekkora az érintett terület, mekkora az elváltozás mértéke. Az sem mindegy, hogy milyen fogról van szó, hiszen a bonyolult, a görbült gyökerek, esetleg több gyökér esetén szintén nehezített az eljárás, ami komplikációkhoz vezethet.

Persze a páciensnek is nagy szerepe van a gyógyulásban, hiszen a dohányzás, a rossz szájhigiénia, valamint az immunrendszeri problémák szintén ronthatják az esélyét annak, hogy a fog még évekig működőképes marad. De fontos emellett a rendszeres ellenőrzés, ahol folyamatosan nézik, hogy milyen a fogazat aktuális állapota. Nem beszélve arról, ha ez nem történik meg, a gyulladás hosszú ideig fennáll, akkor az elváltozások is nehezebben kezelhetőek.

A gyökércsúcs rezekció tehát egy olyan sebészeti eljárás, amely akkor jöhet szóba, ha a klasszikus gyökérkezelés már nem elegendő. A cél, hogy eltávolítsák a gyulladt gyökércsúcsot, retográd töméssel pedig megakadályozzák a baktériumok visszajutását a fog belsejébe.