Minden, amit a harapásemelőről tudni érdemes

A harapási rendellenességek, mint a gyakori és általában kezeletlen mélyharapás, nem csak esztétikai problémát jelenthetnek. Hosszú távon ez a gond az állkapocsízületet, a fogakat, valamint a rágás- és beszédfunkciókat is érintheti, károsíthatja azokat. A legegyszerűbb megoldás a harapásemelés, az erre szolgáló eszközök használata, mint a harapásemelő sín vagy sánc. Ezek célja, hogy módosítsák a harapás magasságát vagy az érintkezést. Ennek hatására ugyanis csökkenthet az állkapocs terhelése, a fogak romlása.

Mi az a harapásemelés?

Mindenekelőtt nézzük meg, hogy mit jelent ez pontosan. A harapásemelés olyan fogászati beavatkozás, amely során a fogorvos az érintett fogazat, állkapocsízület és rágórendszer funkcionális kapcsolódását veszi figyelembe, szükség esetén megemeli a harapási magasságot, esetleg módosítja az alsó vagy felső fogsor érintkezését. Ez sokszor csak ideiglenes, amit sín vagy sánc eszközzel oldanak meg, míg másoknál ezt csak koronával vagy híddal lehet enyhíteni, esetleg fogszabályozással megoldani.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott megoldás a személyre szabott harapásemelő sín. Ez egy kivehető eszköz, amely lefedi mind az alsó, mint a felső fogsort, miközben megakadályozza a nem kívánatos érintkezést vagy a fogak közötti túlzott nyomást.

Mikor és kinek van rá szüksége?

A harapásemelés nem mindenki számára javasolt, de vannak esetek, amikor igen sokat segíthet a funkcionális és anatómiai zavarok esetén. Amikor például a felső metsző- vagy szemfogak az ideálisnál jóval nagyobb mértékben takarják az alsó fogsort, akkor azt mélyharapásnak hívjuk. A harapásemelő itt megoldást nyújthat a hosszú ideje fennálló panaszokra.

Amikor az állkapocsízület túlterhelődik, akkor a rágóizmok megfeszülnek, ami fej- vagy állkapocsfájdalommal, fülzúgással, fogkopással, fogcsikorgatással jár. Itt szintén egy harapásemelő oldhatja meg a problémát, szüntetheti meg a feszülést, a fájdalmakat. De ott van az is, amikor a fogszabályozási kezelés kiegészítéseként vagy előkészítéseként használják, hiszen ekkor a cél a fogak és az állcsont optimális viszonyának megteremtése.

Végül pedig a protetikai kezelések. Ezek előtt vagy közben szintén szükség lehet harapásemelőre, aminek hatására a végleges pótlás jobban illeszkedhet a harapáshoz. Ezzel a megoldással elkerülhető, hogy az állkapocsízületet további terhelés érje. De mind ebben az esetben, mind a többi megoldásnál, a harapásemelés nem mindig elegendő. Komolyabb anatómiai eltérések kapcsán ugyanis más kezelésekre, sokszor műtétre is sor kerülhet.

A harapásemelők típusai és működésük

Harapásemelésre többféle eszközt szoktak alkalmazni. A leggyakoribb a már említett sín, amely egy kivehető, általában átlátszó, esetleg fogszínű műanyagból készült eszköz. Ezt a fogsorra illesztik úgy, hogy közben megszüntetik az alsó és a felső fogsor közvetlen érintkezését, illetve egyenletesen osztja el rágás közben a rágóerőt. Az eszköznek köszönhetően csökken az állkapocsízületre és rágóizmokra nehezedő nyomás, óvja a fogakat a kopástól, töréstől, főleg az éjszakai fogcsikorgatás ellen. Amikor ezt használjuk, akkor számítani kell azonban arra, hogy az elején egy kicsit másmilyen lesz a beszéd, a rágás, de ez legtöbb esetben csak átmeneti jellegű, idővel megszokja az ember, főleg ahogy alakul a harapása.

A másik lehetséges fajtája a harapásemelő sánc, ami már egy rögzített készülék. Ez a metsző- és szemfogak belső oldalára kerül fel, hogy korlátozza az alsó fogsorral való érintkezést. Főleg fogszabályozásnál szokták ezt használni, amikor gyakran van szükség a harapás módosítására.

Végül pedig a protetikai megoldások. Amikor a mélyharapás már súlyos, esetleg protézis kerül be, a harapásemeléskor koronát, hidat, ideiglenes pótlásokat készítenek, amivel magasabb harapási magasságot biztosítanak. Ennek hatására javulhat az állkapocsízület mechanikája, valamint természetesen a harapás is kellemesebbé válik.

A diagnózis és a kezelés folyamata

Azt gondolhatnánk, hogy ezt a fogászati kezelést viszonylag egyszerűen meg lehet oldani, valójában viszont pontos diagnózisra és személyre szabott tervre van szükség. Ennek kapcsán a fogorvos először felméri a fogazat állapotát, a harapási viszonyokat, a metszőfogak átfedését, valamint az állkapocsízület állapotát. Ezt követően képalkotói vizsgálatot végez: röntgenfelvétel vagy digitális szkennelés, amelyek segíthetnek pontos eredményeket adni az állkapocsról, az ízületről, valamint a foggyökerekről.

Csak utána jöhet az eszköz kiválasztása. Ha például sín készül, akkor a fogtechnikai labornak elküldi az eredményeket, mintákat, ahol személyre szabott modellt gyártanak a páciens részére. Ha ez megvan, akkor következik az adaptációs fázis. Az első napokban könnyen előfordulhat beszéd- és rágási nehézség, de a legtöbb páciens gyorsan megszokja az emelő használatát.

Végül, de minden rendben vagy esetleg probléma van, akkor az utókezelésen biztosan kiderül. A használat során ugyanis rendszeres kontrollra van szükség azért, hogy az eszköz pontosan illeszkedjen, hatékonyan végezze el a dolgát. A szakember figyeli az állapotváltozást, így szükség esetén módosíthat a kezelési terven, időn.

Milyen előnyei és kockázatai vannak a harapásemelő használatának?

Ahogy mindennek, ennek is megvannak az előnyei és hátrányai. Az biztos, hogy a sín vagy a sánc viselése csökkentheti az állkapocsízület túlterhelését, mérsékelheti a fogcsikorgatásból adódó károsodásokat, mint a fogkopás vagy a törés. Segíthet továbbá a fájdalom, a fejfájás, az állkapocsfájdalom csökkentése, hiszen kiegyenlíti a rágóerőt. Kiegészítőként pedig akár még a fogszabályozási és protetikai kezelések hatékonyságát is javíthatja, hiszen optimalizálja a harapási viszonyokat.

Tudni kell azonban, hogy kezdetben lehetnek kényelmetlenségek, és persze nem feledkezhetünk meg a megfelelő tisztításról sem, főleg a sín esetén. A nem megfelelő higiénia ugyanis károsíthatja az anyagot, sőt, akár még a fogak és az állkapocs állapotát is ronthatja. A tisztítás során például kerüljük a forró vízben való áztatást vagy a durva fogkefe használatát, hiszen ezek is károsíthatják az anyag szerkezetét.

Nem beszélve arról, hogy nem mindig elég csak ez az egy eszköz használata. Amennyiben súlyos rendellenességről van szó, akkor komplexebb kezelésre lesz szükség.

A harapásemelés tehát egy remek eszköz arra, hogy csökkentsük a fogászati panaszokat, legyen az mélyharapás vagy fogcsikorgatás. Fontos, hogy a megfelelő minőségű és méretű eszköz kerüljön fel, hiszen csak így akadályozhatjuk meg a további romlást. Ebben pedig csak egy szakember segíthet.